Az allergia 1906-ra nyúlik vissza, mikor egy bécsi gyermekorvos Clemens von Pirquet megállapította, hogy néhány paciense hiperérzékeny volt a porra, pollenre és bizonyos ételekre. 

Az allergia az immunrendszer túlzott reakciója olyan anyagokra, melyek normális körülmények között semmilyen negatív reakciót nem váltanak ki az emberi szervezet tekintetében .

Olyan anyagokat, melyek a negatív reakciót váltanak ki allergéneknek nevezzük, ilyenek például a mogyoró, dió,  pollen, állati szórök, dinnye,  atkák, penészspórák, eper, különböző állatok mérgei, mikroorganizmusok,  élelmiszerek, gyógyszerek, vegyszerek, nehézfémek, emberi válladékok.

A kiváltó anyagoktól függően különböző típusokat különböztethetünk meg.

  •  étel allergia
  • fém allergia
  • pollen allergia
  • gyógyszerallergia
  • napallergia
  • keresztallergia
  • darázs, méhcsípés allergia
  • festék allegria
  • bőrallergia, ekcéma
  • gomba allergia
  • stb.

Az allergia tünetei többfélék is lehetnek, attól függően, hogy mi okozza azt.
Például:

  • tüsszögés

  • orrfolyás

  • orrdugulás

  • szájpadlás és torok viszketése

  • könnyezés

  • szemviszketés

  • csalánkiütés

  • ekcéma

Az allergia az első típusa a túlérzékenységi reakcióknak,  mely úgy jön létre, hogy az allergén kapcsolódik az IgE molekulához, mely előidézi a masztociták és bazofilek degranulációját.  Az így felszabadult anyagok gyulladást váltanak ki a szövetekben.

A tünetek nagymértékben változnak attól függően, hogy milyen szervben történik az allergiás reakció. Így azok az allergének, melyek levegő által terjednek (mint például a pollen vagy az atkák) a légutak és a szem szaruhártyájának a gyulladását okozzák.

Ilyen a szénanátha (allergiás rinithis), mely az orrnyálkahártya megvastagodását, orrváladékozást, tüsszentést a szem irritációját és könnyezést okoz.

Ha az allergén bekerül a tüdőbe, asztmás tüneteket is okozhat.

 Ha az allergén az emésztőrendszerbe kerül: hasüregi fájdalom, hányinger, hányás, puffadás, hasmenés lehetséges. 

A bőrön jelentkező allergiás reakciók, mint az ekcéma vagy az urticaria bőrpírrel, duzzadással járnak.

Súlyosabb esetekben a reakció nem marad lokalizált és az egész szervezetre kiterjed, anafilaxiát okozva. Ebben az esetben az immunsejtekből rövid időn belül nagy mennyiségű kémiai mediátor szabadul fel, mely sokkos  reakcióhoz vezet. Ez az állapot, kezelés nélkül (esetenként kezeléssel is) halálhoz is vezethet.

Több eljárás is létezik az allergia kimutatására, de alapvetően két típust különböztetünk meg: provokációs tesztek és vérvizsgálatok. A provokációs tesztek során kis mennyiségű allergénnel vagy allergén-kivonattal hozzák kontaktusba a szervezetet, általában a bőrt. Érzékeny egyéneknél meghatározott időn belül helyi reakció jelentkezik. A  vérből általában az össz IgE mennyiségét szokták kimutatni. Ez azonban nem mindig megbízható, mert más betegségekben is megnőhet az IgE szintje. Ezért pontosabb, ha az allergén-specifikus IgE-t mérjük, tehát azokat az IgE molekulákat, melyek az allergénnel kapcsolatba lépnek. 

Az IgE -t 1966-67-ben két független csoport fedezte fel egy denveri és egy svédországi kutatócsoport.